Ma és a hétvégén negyeddöntőkkel folytatódik a League of Legends világbajnokság, a legjobb nyolc közé 3 koreai, 3 kínai és 2 észak-amerikai csapat jutott be. Az nem meglepetés, hogy a szabadkártyás csapatok nem jutottak tovább a csoportból, az viszont már annál inkább, hogy a 3 európai résztvevőből (Alliance, Fnatic, SK) egyiknek se sikerült a saját csoportjában az első két hely valamelyikén végeznie.

Beszélhetünk arról, hogy halálcsoport, meg szerencse, vagy éppen pech, de szerintem ennél az okok mélyebben keresendők. Az első évad világbajnokságát még 2011-ben a Fnatic nyerte, az akkori csapatból ketten is (xPeke, Cyanide) ma is aktív tagjai a kezdő ötösnek, de Yellowstarnak is ez volt a negyedik vb-je. A világbajnoki tapasztalat megvan. Sőt: a Fnatic volt az egyetlen csapat, amely eddig meg tudta verni (mellesleg zseniális játékkal) az új koreai bajnok Samsung Blue csapatát (tudom, hosszú még a vb). Hogy aztán egy kicsit vitatható meccsen, egyetlen autoattack híján, de végül kikapjanak a kínai OMG-től és a csoport harmadik helyezettjeként távozzanak haza.

De nézzük meg az EU LCS bajnok Alliance csapatát: még a koreai csapatok is úgy nyilatkoztak róluk, hogy tőlük kell félni igazán. Ezt meg is mutatták a Najin White Shield ellen egy perfect játékkal (összes dragon, baron, egyetlen halál nélkül, teljes dózerolás), hogy aztán elbohóckodják a Kaboom ellen a meccset és végül kiessenek.

Ha a statisztikákat nézzük, akkor Európa így teljesített:

• 3-3 vs NA
• 2-2 vs KR
• 1-1 vs BR
• 1-1 vs SEA
• 0-4 vs CN

Egy szinten az amerikaiakkal, a koreaiakkal, egyedül a kínai early game agresszióval nem bírtak. Tehát a tudás, a képesség megvan, mi hiányzik mégis?

A folyamatos magas színvonal és a mentális érettség. Európában sose lehetne olyat látni, mint Amerikában, hogy a C9 tíz héten keresztül végigveri a teljes mezőnyt. Az európai bajnokság még a topcsapatoknál is tele van hullámvölgyekkel. Lehet, hogy előhúznak 1-1 meccsre valamit a kalapból, felszívják magukat és a legjobbjukat nyújtják, de ez hosszútávon sajnos nem megy. Valahogy hiányzik az a stabil mentalitás, amitől még 2-0-nál vagy 0-2-nél is ugyanúgy ülnek oda játszani, mint 0-0-nál. Főleg, amikor BO5 megy a párharc és öt órán keresztül kell a lehető legjobbat nyújtani. 

Megkérdeztem Vizicsacsit is, hogy ő hogy látta a csoportmeccseket és az európai csapatok szereplését:

"Valószínűleg mentalitás problémák voltak, mert nagyon ingadozó teljesítményt nyújtottak. Egyik nap megvernek egy koreai csapatot, a másik nap meg kikapnak egy braziltól. Ha sikerült volna stabilabb teljesítményt nyújtani bent lenne a Fnatic és az Alliance is a top8-ban. A mentális felkészülés mindenképpen hagyott kívánni valót maga után. Egy ilyen versenyen nem lehet senkit félvállról venni, mindenki ellen 100%-os teljesítményt kell nyújtani, nagyképűen meg végképp nem lehet 1-1 meccsre menni. Illetve, amikor pedig tiszta, okos, nyugodt döntéseket kell hozni, akkor azt fel kell vállalnia valakinek. Gondolok itt a Fnatic-OMG meccsre, ahol az érzelmek nagyon elragadták őket, és próbáltak a nexusra menni. Ha ott hoznak egy higgadt, átgondolt döntést, megvan a meccs."

Ez számomra csak azért furcsa, mert elvileg azért mentek bootcampelni Koreába, hogy felkészüljenek a meccsekre mind stratégiailag, mind mentálisan. Úgy tűnik, ebben még fejlődni kell.